II. RÉSZ
Sose gondoltam volna!!!
11 éve vagyok benne a spirituális, tudatos világban. Millió dolgot tanultam, tapasztaltam meg. 7 évvel ezelőtt egy SVT táborban voltam, mikor egy családállításon vettem részt. Miközben ment a csoportterápia, elkezdtem illatokat érezni. Különleges virágillatokat… Először nem tudtam hova tenni, mivel ez egy zárt helyiségben volt. Nem is mertem mondani. Egyszer csak kijött belőlem: liliom illatot érzek! Pedig nem is tudtam, milyen illata van egy liliomnak… Aztán erős rózsa illatot, parfümillatot... Erre a kedves tanárom, aki vezette a tábort is, Ildikó ezt mondta: igen az angyalok illatát érzed. Minden angyal más illatot közvetít, ha egy oldás megy véghez... Vaaaa!!! Huuuu, én annyira boldog lettem! Aznap kijelentettem hangosan: én óriási képességeket szeretnék! Igen! Szellemeket látni, hallani, érteni! Amit az SVT-n tanultam, akkor még fura volt az a nyelv… Nem is nagyon értettem, mit is tanulok… Az SVT-ben itt maradt lelkekről, előző életekről, „extra lelkekről”, többszörös lelkekről és rengeteg, akkor még felfoghatatlan dolgokról tanultam... Ez a tábor Balatonfüreden volt; ha jól emlékszem 1 hetes volt. Akkor még nagyon az elején voltam a Szabad Ösvénynek… De tudtam, nagyon nagy képességeket szeretnék, és ezért mindent meg is teszek...
Akkoriban még a másik oldal küzdött értem rendületlenül... Nagyon hisztis voltam, drogos zenét hallgattam, finnyáskodtam. Nem igazán tudtam alkalmazkodni, kitöréseim voltak, és ítélkeztem minden és mindenki felett. Szegény tanáromat, Ildikót jól ki is csináltam, mert a szállás, ahol volt a tábor, nem luxusban volt. 3 napom azzal telt el, hogy durcáskodtam, lázadtam. Egyik este mondtam a csoporttársamnak: na jó, itt az idő, hogy fizikai síkon megtapasztaljam azokat, amiket tanulok. Látni szeretném ezeket a többszörös lelket! Hát így is lett… Elalvás előtt millió árnyat és szempárt láttam magam előtt! Jézusom! Jól meg is ijedtem. Alig vártam, hogy reggel legyen. Rohantam a Ildikóhoz, hogy mi történt, bepánikolva. Erre ő: hát te akartad… Nah igen... Pár nap múlva azt játszottuk a csoporttal, hogy mindenki kedveskedett a másiknak azzal, amiben a legjobb. Én Ildikó lányával kerültem össze, ő felajánlott nekem egy prana nadi utaztatást, én pedig egy manikűrt. Hát hozzá is kezdtünk a kezelésemhez. Hú, micsoda élmény volt! Láttam magam előző életekben, magzati korban, csecsemőkorban, hogy miért a mostani szüleimet választottam... És mi miért történt úgy a szüleimmel, ahogy... Jesszus hát jól ki is borultam, konkrétan hasmenésem volt utána 3 órán át. Ez azt jelentette, hogy egy részét a sérelmeimnek végre el tudtam engedni. Az utolsó napom jó nagy borulásban telt. Nem értettem, mi történik velem. Megismerkedtem egy angyali trénerrel, ő Czakó Évi, aki magához ölelt, és emlékszem, egy különleges quantum medált tett a nyakamba,hogy ez segíteni fog. Hát így is lett… A kedves segítőm, Czakó Éva onnantól a tanárom lett, és mára már a barátom. Fájó szívvel búcsút vettem a táborozó társaimtól, mert én kicsit előbb mentem haza. Az akkori párom várt. Utána már valahogy más lett a kapcsolatunk. Engem magával ragadt még jobban ez a ,,varázsvilág `` és semmi más vágyam nem volt, csak tanulni, fejlődni. Neki ez nem igazán tetszett, pedig ő volt az, aki előtte 2 évvel azt mondta: vagy leállsz a drogról, vagy elhagylak. Nem bírta elviselni, hogy csak meditálok, SVT-zem magamon. Gyertyázom, füstölőzöm...
Eközben elkezdtem egy angyalos boltban dolgozni. Hát, ott aztán meg csak ebben voltam egész nap. Millió spirituális emberrel találkoztam, és tanultam szellemekkel való kommunikációt, angyalokkal való kommunikációt, ásvány gyógyítást, virág terápiát, és még sorolhatnám... Már egy éve ott dolgoztam, próbáltam sikerre vinni az üzletet (kisebb-nagyobb sikerrel), mikor egy akkori vásárlónk a kolléganőm lett. Hát ő behozott egy új, fura világot az életembe: ő ősmagyarsággal foglalkozott, sámán szerekkel, ősi dobolással... Huuu, hát nekem nem nagyon feküdt ez a világ, sőt! Inkább taszított. De nagyon jól ki jöttünk egymással. Ő idősebb volt nálam, nagyon sokat segített mindig. Annyira szeretett, és elfogadott olyan kis flúgosnak, amilyen akkor voltam. Próbálta ezt a világot megmutatni, de nem érintett meg. Még az SVT, családállítás, -ringatás, holotróp légzés is sok volt ... Sajnos pár hónap múlva be is zárt az üzlet. Én teljesen kikészültem. Most mi lesz velem? Én már nem akarok körmözni! Ebben a világban akarok lenni mindig!
Abban az évben a párommal is szakítottunk. Hazaköltöztem a szüleimhez. Emlékszem, december vége volt, nyakig érő hó, -20 fok... És egyik hajnalban apukám ideges lett a kis kutyám miatt, hogy zavarja és takarodjunk el a lakásból. Kirakott az utcára. Úristen, most mi lesz velünk? Főleg Lilike miatt aggódtam… Szegény, ennyi változás... Nagyon fáztam, sírtam, most mi lesz? Még jó, hogy a telefonom nálam volt: a tesóm hívtam, aki azonnal rohant és az ő albérletében lehettem. Akkor munkám sem volt. El sem tudom mondani, min mentem át. Anyukám aznap reggel átjött. Én üvöltöttem vele. Most mi lesz, még ruhám sincs! Átázott mindenem és egy szakadt sportcipőben rohantam le, mikor édesapám kidobott otthonról. Ő nem szólt egy szót sem, csak annyit: nem mehetek haza többet, de itt lakhatok a testvérem albérletében.
Az akkori barátnőmnek volt egy szépségszalonja, oda jártam be, és nála kezdtem el műkörmözni. Persze akkor egy vendégem sem volt, tisztában voltam vele, hogy ez még hosszú idő lesz. De legalább volt hol lennem. Millió segítséget kaptam; etettek, ruháztak, töltötték a telefonkártyám... És végre a barátnőmmel is jó lett a kapcsolatom... Aztán egyik nap bejelentette, hogy elköltözik külföldre… Na, újra pánik. De úgy döntöttem, ott maradok a szalonban, történjen bármi. A tulajdonos rám bízta az üzlet vezetését.... Persze nem kaptam fizetést, de nem bántam, mert volt értelme felkelnem.
Akkoriban Adri volt a legnagyobb segítőm és támogatóm; mind anyagilag és érzelmileg is. Ezúton szeretnék köszönetet mondani neki! Szeretlek Adri, köszönöm, amit értem bevállaltál! Csodálatos ember vagy!
Telt-múlt az idő, amikor is rákaptam a piára, óriás techno bulikra, pasiztam dögivel. Persze közben suli, suli, tanfolyam, kezelések. És sok-sok kihívás, feldolgozás, megérzés, mi-miért történik velem.
Kb. 2 évvel ezelőtt már nagyon beleuntam ebbe az életvitelbe... És egy kollégám felnyitotta a szemem: EDINA TE MI JOGON OKTATSZ MINKET A SPIRITUÁLIS DOLGOKRÓL, MIKOR HITELTELEN VAGY?! JESSZUSOM!!! Tényleg! Iszom, káromkodom, techno zenét hallgatok, drogos bulikba járok, drogos gengszterek a barátaim… És akkor átfordult valami. Elkezdtem leépíteni mindenkit konkrétan. Szinte már senkit nem tűrtem meg magam körül. Egyik este megittam egy pálinkát és olyan dolgon mentem át, mint még soha! Üvöltve hánytam 5 órán át! Ez nem sima hányás volt! A rossz énem hánytam ki... Onnantól kezdve nem iszom. Szörnyű volt a tisztulás. Viszont más lettem.
Tavaly nyáron a tanárom, Czakó Évi lányával, Fannival sokat voltam együtt, akivel sokat terápiáztunk - ő nagyon nyitott ezekre. Ő volt az én közvetítőm - szó szerint. Mindig azt közvetítette, hogy én kiválasztott vagyok; különleges és hatalmas képességeim vannak. Csak végre zárjam le a múltam. Na és onnantól beindult a lavina, felgyorsult minden. Már előtte is segítettem a halott lelkeknek: a fénybe juttattam át őket a szellemvilágból, Isten áldásával. De akkor új képességeim nyíltak meg. Egy nyári napon bicikliztünk, amikor irdatlan nagy vihar lett. Elbújtunk egy védett helyre, mikor mondtam a barátnőmnek: fogjuk meg egymás kezét és koncentráljunk! És közben én ezt mondtam hangosan: 10 percen belül álljon el a vihar! ÉS ELÁLLT!!! VAAA hazafelé játszottam: essen az eső, süssön ki nap. És így is lett... Fel sem fogtam, mit teszek. Csak azt éreztem, nem bírom, kikészülök, ki lettem, milyen képességeim vannak?!
2 hónapon keresztül pánikrohamok jöttek rám, minden reggel szívszorításra, bőgésre keltem. Nem bírtam el… Ki vagyok, ki vagyok, ez tényleg igaz?
2015. június végén már nagyon készültem az Evernessre (ez egy spirituális fesztivál). Volt akkor egy másik barátnőm, aki nem volt benne a spirituális világban, de úgy volt, vele megyek. Mikor az utazás előtt kb. 3 héttel lemondta… Hát mondanom sem kell, kikészültem. Nagy sírásomban felhívott az akkori SVT-s csoporttársam, megnyugtatott és mondta, hogy ő velem jönne. Éljen, meg van oldva! OTT LESZEK ÉS NEM EGYEDÜL!!!!
