Egyet tudok: 41 éve vagyok a Földön, és semmi sem úgy van, ahogy eddig mi azt hittük. Egyért jöttünk ide a Földre: hogy éljünk. És eddig ez nem élet volt. Minden más, de nem élet.

Azok az emberek, akik nem fejlődik meg magukat, és nem ébrednek fel, azok ott maradnak, ezen a tudatosságon. És azok az emberek, akik végre felismerik, hogy mi a különbség a Mennyek világa és a Föld nevű bolygó között, és elfogadják azt, hogy itt a sötétség van, de magukkal hozzák a fényt, így teszik a Föld nevű bolygót fényessé. Tovább kell adnunk a fényünket, a megtisztult, igaz fényünket, amibe nem fér bele hazugság, füllentés, vagy – ahogy anyám mondaná – kegyes hazugság, mert azok a lelket összerombolják.

Amikor a léleknek hazudnak, vagy becsapják, elveszti a fényét, így a Föld nevű bolygót már nem tudja bevilágítani az ő csoda fényével. Hát légy a fény, és add tovább, add tovább az igazat, a bátorságot, az erőt, egy csapatban velem.

Ez a lényege, hogy ébresszük fel a világot, hogy nincs gonosz! Van megszállott, és van az agyával baj, hogy nem szeretve van, de egyszer el kell kezdenünk azt, hogy szeretünk feltétel nélkül. Igen, ha oda kell baszni, odabaszunk, és kimondjuk őszintén, amit eddig nem mertünk. És egyszercsak vége lesz ennek. Higgyétek el, én tudom. És nekem szívügyem az, hogy a Belzebúbot, és magát a Sátánt a kezemben tartsam, és szeretve ringassam.

Ha ő nincs, akkor nincs Jézus. Ha ő nincs, akkor Te nem vagy itt, és én se vagyok itt, és a gyermekeink sem. Tehát Belzebúb nem egy gonosz, hanem egy csoda, hogy bevállalja értünk ezt a sok szörnyűséget. És nekem elegem van ebből, hogy az emberek fikázzák őt és bántják őt. Őt ki védi meg? Egy duzzogó gyerek milyen, akit mindig bántanak? Gyilkossá válik, ön- és közveszélyessé… mint bármelyikünk. De az a gyerek, az az ember, aki szeretve van, elismerve, az már nem akar ilyen rossz dolgokat tenni, hogy felhívja magára a figyelmet.

A Sátán itt van, közöttünk jár. Lehet, én vagyok. De minél jobban szeretve vagyok, annál jobban tudom a fényemet megmutatni Nektek. És annál nagyobb csodát tudok teremteni, hisz egy sátánnak ugyanakkora ereje van, mint egy istennek. Én vagyok a Sátán inkarnációja, az egyik kivetülése. Én boldogan vállalom, és büszkén. És tudjátok, hogy miért? Mert én igaz vagyok. És nekem bármit elmondhattok, mert csak tényként közlök valamit, de nem ítéllek meg. Vagy azért, mert őszinte vagy, nem foglak elzavarni.

Jézus a gonosszal együtt jött létre. Ők párban jártak. Ő nem ítélte meg azt, akiben démon van, csak kiűzte, és segített neki, és szabadon engedte utána.

Az ember, akiben ott van a démon, vagy a hazug tanító, az éri el a megvilágosodást, nem az, aki játssza az eszét, hogy minden rózsaszín és az süt ki a seggünkön, és hamis prófétává válik. A történelem, minden erre utal vissza.

Nekünk a dolgunk elfogadni a bennünk lévő gonoszt, mert az visz előre. Nyilván, ennek vannak keretei. Nyilván nem megyünk be a pokolba drogozni, megölni a csecsemőket, megerőszakolni. De ha egyszer a fényünket merjük mutatni, és vállalni azt, hogy igen, nekem vannak ilyen rossz tulajdonságaim… elkezded Te, utána elkezd minden ember felébredni, és segítséget, gyógyulást kérni azoktól, akik már túl vannak ezen. Akkor már nem válik ilyen pusztítóvá az egész világ.