III. RÉSZ

2014-ben voltam először az Everness Fesztiválon. Hihetetlen élmény volt. Előtte persze nagy stressz, hol fogunk aludni? Akkor csak 2 napos belépőt vettem, és az volt a nagy ötletem, hogy sátorozunk, de azon a héten óriási viharok voltak... Az utazás előtt találtam ki, hogy eszemben sincs sátorozni... Az én drága édesanyám intézett is Balatonkenesén egy csodálatos nyaralót. Emlékszem, éjszaka indultunk még az akkori ismerősömmel nagy viharban. Egész éjszaka imádkoztunk, hogy azon a két napon legyen nagyon meleg... Mikor megérkeztünk a nyaralóba: vaa, olyan csodálatos helyen szállhatunk meg! Szabinával éjszaka összeállítottuk a programot; mit nézünk meg, hova ülünk be, milyen előadásra. Reggel nagyon korán ébredtünk és indultunk le Balatonakarattyára, a partra... Mint mindig, most is nagy bőröndnyi ruhát vittem, szebbnél-szebb indiai hacukát; én csak így nevezem őket. Hát szomorú is lettem: még mindig hideg van, mikor öltözhetek be? Mikor beléptem az Everness területére, hihetetlen nagy nyugalom és elképesztő energiák érintettek meg. Csoda látvány volt. A nagy színpadon reggel 6.30-kor már hangtál terápia ment, a kisgyerekek a színpad előtt bemeditálva... Igen, ez az én helyem! Köszönöm Istenem, hogy itt lehetek! A meghatottságtól szóhoz sem jutottam, 1 órán keresztül csak könnybe lábadt szemmel ültem.

Körbejártunk mindent; megnéztük mi hol lesz, jó sok mindenkivel össze is kapcsolódtam… Rengeteg jógázó, különféle előadások, zenés-táncos terápiák. Egyszer csak egy színpad előtt kötöttem ki, homokos feellinggel, érzéssel... És elkezdett zenélni egy együttes. Akkor még nem ismertem őket.

De valami mennyei zenét játszottak... És én még mindig fáztam... De valahogy nem is zavart, csak hallgattam a csoda zenét és néztem a reggel táncoló embereket...

Ez az együttes a Kirtan Band volt. Amikor elkezdtek játszani, valami mennyei teret hoztak le… Csak ültem a homokos parton, és olyan hihetetlen nyugalom fogott el. A látványról nem is beszélve! A csodálatos zenére jött fel a nap és kb. 1 óra múlva megjött a nyár. Igen, szó szerint kánikula lett! Annyira boldog lettem! Táncra perdültem, kántáltam velük együtt a szanszkrit dalokat. Balaton part, meleg, tánc… Egyszerűen csodálatos volt minden!

Ott, akkor megnyílt egy újabb világ, India…

Azóta is rendszeresen járok a Kirtan Band bulikba, és nekik köszönhetően le is szoktam a diszkókról… Felismertem: a Kirtan bulikban is igazán nagyokat lehet bulizni, táncolni, sikongatni, és itt senki nem ítéli meg a másikat. Itt szeretet van!!! Nem arról szól, ki-mibe van, kin milyen ruha van, kinek mennyi pénze van…

Arról nem is beszélve, hogy Istennel lehetünk, tiszta energiánkban, a fényben… És másnap nincs depresszió… Juhhhúúúú!!!!

KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY MEGISMERHETTEM EZT A VILÁGOT!!!!