Egész életemben rend- és tisztaságmániás voltam, kb. három éves korom óta. Mindig azt hittem, hogy perfektül takarítok, alaposan. Aztán külön költöztem. Anyám nagyon penge volt ebben, a mai napig ebből teremti ti meg a pénzügyi jólétet :a Takarításból. Elkezdtem külön utakon járni, saját lakás, ahol egyedül élhetem, jószándékú édesanyám sokat meglatogatott és mindig lebaszott - szó szerint -, hogy hogy lehet így porszívózni? Hogy nem húzom el a szekrényt, nem hajtom fel a szőnyegeket, nem törlöm le a szekrény tetejét, a karnist,hogy mosok fel, hogy takaritom a mosógepet... ( AMIT Dirigálásnak vettem természetesen. ) - Aztán elkezdtem úgy takarítani, ahogy ő mondta.
TELTEK MÚLTAK AZ EVEK VEGRE A DROGOS EDINÁBÓL KEZDETT EMBER LENNI !
Mikor belekezdtem a spirituális tanulásba - nagyon-nagyon régen - és a tisztulásokba. Nagyon sok mesternél, tanítónál jártam, ahonnan összeszedtem nagyon-nagyon sokféle technikát: hogy tartsam a kezem, hogy gondolkozzak, hogy fogalmazzam meg a mondatokat… hogy használjam az ember feletti képességeim,energiáim
Aztán valahogy elkezdett egy egyedi dolog kialakulni bennem, amit szégyelltem. És mára rájöttem, hogy nem kell szégyellnem, hanem büszkén kell vállalnom, hogy én igazán alaposan takarítok.
Alaposan takarítom ki a lelkekből a szennyeződést, vagy akár a testekből!
A napokban beleestem abba a hibába, hogy valakit, akit egy éve viszek, elküldtem egy kineziológushoz, és rá kellett, hogy jöjjek, hogy mások nem igazán végeznek olyan alapos tisztítást.
Nagyon szoros összefüggésben van az, hogy te hogy takarítod a lakásodat: hogy csak felszínesen, vagy tényleg alaposan, minden egyes négyzetmétert.
Hála Istennek, hogy szemüveges lettem, mert amikor nekiállok takarítani, felveszem a nagyítós szemüvegemet, és akkor minden látszik. Persze ettől ideges is vagyok, mert csak annyit szerettem volna, hogy kiporszívózok és felmosok, hát azon felül lett még hatalmas WC-takarítás, konyhatakarítás, fürdőszobatakarítás, hűtőtakarítás… ezt hetente kétszer, amikor nagyon kisüt a nap, elvégzem, pedig nem is akarom.
Nos, ugyanez a folyamat megy végbe, amikor te eljössz hozzám, és leülsz velem szembe, és elkezdünk belemenni abba, hogy te valójában miért is vagy nálam? Nagyon-nagyon-nagyon szoros tempót diktálok, és nagyon nagy elvárásaim vannak mások szerint. Nem. Egyáltalán nem.
Mar lattam olyat, hogy a szőnyegre, ami egy jó világos szőnyeg, ráömlik egy fekete festék. És az illető nem szedi fel, hanem csak rárakja a következő szőnyeget… Attól az a fekete mocsok ottmarad.
És akkor jön Edina, és hoz egy speciális szőnyegtisztítót, amit ráfúj, és kb. fél óra alatt kiszedi belőle. Na, ezt a lelki folyamatot tudom én vinni. És már nem akarom szégyellni azt, hogy én másképp csinálom, mint más, és nem a megfelelő időben, helyen. Én azt gondolom, hogy a mai világban erre nincs időnk! Olyan feszített tempó van, és annyi rossz dolog történik velünk.
Csak a bátrak jöjjenek! És ha te bátor vagy, akkor várlak szeretettel egy olyan nagytakarításra, amit igazándiból én tudok megadni neked.
