Kilenc éves koromban még egy kedves, aranyos kislány voltam. Aztán besokalltam a sok bántalmazástól. Elkezdtem kifordulni önmagamból. Kilenc évesen költöztünk el vidékről, ott kellett hagynom az egyetlen embert, aki igazán szeretett: a nem vér szerinti nagymamám – ez is most derült lassan ki egy éve

Tizenkét évesen már elkezdtem inni, pasizni, tizenkét évesen már egy harminc éves férfival akartam megszökni, nekem mindegy volt, hogy hol vagyok, csak ne otthon kelljen lennem.

Aztán kb. 14 évesen volt az első férfi, akibe szerelmes voltam nagyon, elvette a szüzességem. Ő is csak bántott, megvert, visszaélt az ártatlanságommal. Addigra már olyan szinten kifordultam magamból, én besokalltam. 15-16- évesen elkezdtem kábítószerezni, és onnantól kezdve jött a pokol, én pedig a poklok bugyrában éreztem jól magam. Elkezdtem irdatlanul csúnyán beszélni. Persze anyám mindig elfojtotta bennem, és mindenki. Akkor sem értettem, hogy miért, mi rossz van ebben? Persze, nem szép a csúnya beszéd, de valahogy, amikor kiüvöltöttem magamból, akkor úgy éreztem, hogy megtisztulok, kijön belőlem minden. Mivel hogy nem tanítottak meg egyáltalán szép szavakkal, komoly szavakkal, összetett mondatokkal kifejezni az érzéseimet, ezért csak a „kurva anyád bazd meg”-gel tudtam. Teltek-múltak az évek, mindenki csak úgy ismert, hogy a „bazdmeg-Edina”, az öcsém, meg mindenki állandóan leszólt, lehurrogott, hogy hogy beszélek. Persze, mert nem tudtam, hogy hogy kell másképp kifejezni, hogy mennyire szenvedek, mennyire fáj. Nem titok, sosem volt titok, három éves korom óta, amióta leváltam anyám aurájáról, mindig tudtam, hogy valami nem stimmel körülöttem, hogy hazudnak az apámról. 2021. januárjában végre anyám kinyögte, hogy Balga Ferenc nem az igazi apám. Összeomlott a világ bennem, pedig 15 éve, amióta a gyógyulás útját járom, ezen dolgozom. Nagyon felerősödött bennem ez a gyűlölködés, ez a csúnya beszéd. Aztán egyre több mindenki szemét-fülét szúrta az én „kurva isten baszná meg” káromkodásom. Igen, én is büntetem magam sokszor, főleg, amikor a gyerekemmel, vagy a kutyámmal beszélek így. De aztán teltek-múltak a hónapok, és rájöttem arra, amit eddig is tudtam, csak elfelejtettem: a csúnya beszéd az egy olyan energia, ami megátkoz és közben felszabadít. Sokszor kérem, hogy legyen vége ennek, hogy ne beszéljek így. De azt látom, hogy azok az emberek, a párom, a szüleim, a bárki, akárki, aki nem engedi meg ezt magának, az nagyon veszélyes, mert amikor megengedi magának, akkor olyan pusztító jön belőle, hogy olyan rosszul tudok lenni, vagy a környezet rosszul tud lenni, hogy akár komoly fejfájás, hányás, hányingerbe megy át.

Nagyon sokan nem bírják elviselni a csúnya beszédemet, ami érthető. Sokat firtattuk itt a barátnőmmel, hogy mi is ez a csúnya beszéd. Ez a csúnya beszéd ez csak itt a Föld nevű bolygón lehetséges. Fönt, a mennyek birodalmában ilyen nincs.

És akkor nézzünk vissza nagyon régre, az őseinkhez. Mindenki családjában visszamenőleg szörnyű dolgok történtek, családon belüli erőszak, rablás, élve eltemetés, gyilkosság, kínzások… olyan dolgok, amik eddig el voltak rejtve, ugye? És mit mondanak a nagyszülők? Ne foglalkozzunk a múlttal, az apád az apád, szeresd úgy, ahogy van. De kérdezem én: ki az, aki tudja igazán szeretni azt az apát, aki a lány gyermekét molesztálja, fajtalankodik vele, és ráadásul még gyereket is csinál neki? Vagy kérdezem én: ki az, aki tudja úgy szeretni az anyját, hogy egy életen át hazudott neki, hogy ki az apja? Nézzünk mélyen magunkba: hányszor gondoltuk azt, hogy gyűlölöm Istent, gyűlölöm az életemet, gyűlölöm a gyerekemet? Aki azt mondja, hogy soha, na, az hazudik, leginkább saját magát csapja be.
Nyilván van egy kommunikációs intelligencia, amibe nem fér bele, hogy kurvaanyázzunk, de van az a pont, hogy eljutunk oda, hogy elegünk van abból, hogy meg kell játszanunk magunkat, hogy nem mondhatjuk ki az igazunkat. Csak nézzünk szét a nagyvilágban: borzasztó, még nekem is, hogy a TV-ből, a gyerekekből mindenhonnan a hülye, a  bazdmeg, és teljesen természetes, vagy hogy kurva, és teljesen természetes. Igen, sokszor én is összezavarodom, hogy akkor most mi a helyes? De azt gondolom, hogy mindkettő helyes. Hogy a megfelelő időben és helyen, és megfelelő témával kapcsolatban kurvaanyázzunk. Mikor megbántanak, nem csak szavakkal, hanem cselekedetekkel, akkor kérdezem én, abban a pillanatban ott van a nagyon szeretlek, és a fény nevében megbocsátok neked? Azt gondolom, hogy nem. Ez az új spirituális világ, ami bejött ide lassan 5 éve, 6 éve, és ami azt hirdeti, hogy csak a fény, csak a szép beszéd... Ez így van, de hogy előbb meg kell tanulnunk megélni az igazi mocskos érzéseiket, és azt kifejezni. De nagyon nem mindegy, hogy honnan fejezed ki: az igazán pusztítóból, vagy ezt a pusztítót már elkezdted átalakítani?

Vannak olyan emberek, akiktől nem zavaró a csúnya beszéd, és vannak olyan emberek, akik csak azt mondják, hogy „hülye” és összeomlasz mellettük, azok az emberek még csak most gyakorolják ezt. Csak ott követik el a hibát, hogy nem úgy, hogy meg vannak dolgozva a mély, nagyon mocskos részeik. Részeik, azt jelenti, hogy a gyermekkori sérelmek, a fogantatásbéli sérelmek, az előző életek, a tinikor, mikor apává vagy anyává váltak, a női-férfi minőségük. Ha ezek nincsenek megdolgozva, felvállalva magunk előtt, hogy igen, mi mocskosak is tudunk lenni… én ezt hívom mindig ilyen rózsaszín cirkusznak, pomádénak. Mert az az ember, aki már ezt elkezdte megdolgozni, annak a szájából nem olyan egy csúnya beszéd, mint egy olyan embernek, aki addig a szentet játszotta. Ugye, biztos volt már nektek is olyan, hogy valaki bűbájos, kedves, jó vele lenni, de egyszercsak történik valami, összevitáztok, és még a szeme is átváltozik, és elkezd csúnya fintorokba az arca állni, úgy kifordul magából,  na ez az ember a veszélyes. Ezt az embert kell kerülni, ugye, merthogy ő az, aki elleplezte ezt még maga előtt is. Nézzünk körbe nagyvilágban: a gyilkosok, a pszichopaták, a szociopaták, mindig olyan emberek, akiről azt mondják a híradóban, sosem gondoltam volna, hogy ezt meg tudja tenni…

Na, kedvesek. Én azt az új hitet és megvallást hozom nektek, és magamnak is, hogy merjük megélni ezt a mocskos, gusztustalan, patkány énünket, és nyilván nem úgy, hogy folyamatosan, minden egyes nap kurvaanyázok a gyerekemmel, fenyegetem, zsarolom, ledegradálom, leszólom, hanem, hogy ha ezt váltja ki, és már kiüvöltöttem, akkor utána tudjak elnézést és bocsánatot kérni a 4 éves kislányomtól, térdre borulva.

Az az ember, aki nem tudja elviselni az én csúnya beszédemet, azt nagyon tudom sajnálni, márpedig azért, mert akkor benne nincs szenvedély. Tehát aki nem tud lemenni a mocsokba, nem tudja, milyen az, hogy ordítva kikurvaanyázom magamból, és kizárólag akkor, amikor jogos, jogos a vélt sérelem, tehát tényként közlöm vele, hogy a kurva anyád bazdmeg, mit művelsz? De amikor valaki jogtalanul kurvaanyázik, az sem helyes, ugye?

Ez egy nagyon nehéz témakör, amibe én belevágtam a fejszémet, és még igazándiból nem is tudom úgy nektek átadni, csak azt tudom, hogy ne szégyelljük azt, hogy ha kijön belőlünk a bazdmeg a kurva anyád, csak ne mindig ez jöjjön.

Nagyon sokszor másnak az érzéseit mondjuk ki, hányjuk ki, fossuk ki. Főleg az olyan emberek, mint én. És vannak emberek, akik mellett folyamatosan olyan gusztustalanul beszélek, hogy én sem értem. És akkor tudom, hogy ez csak megjátssza magát előttem, és valójában belül rohad, amivel nincs baj, csak büdös van tőle.

Tehát én azt gondolom, hogy a csúnya beszéd jogos. És joggal beszélünk úgy, ahogy. Itt a legnagyobb probléma, hogy utána megbüntetjük magunkat.

Villás Béla egyszer egy előadásában azt mondta, ha valaki azt mondja neked, hogy az „Isten basszon meg!”, ennél szebb áldást nem is kívánhatnak neked. Hogy miért? Isten basszon meg… ugye? Tehát a magyar nyelv csodálatos.

Beszélj nyugodtan csúnyán, de csak akkor, amikor jogos. És utána törekedjél arra, hogy minden fos, minden szar kijöjjön belőled, és utána megszűnjön. Akkor tud megszűnni, hogyha ez előjön.

Tehát, hogyha gyűlölőd az anyádat, nyugodtan mondd ki, és neki is! Mondd ki! Mert jogosan gyűlölheted az anyádat, vagy a gyerekedet, vagy ő téged. Csak ne maradjunk benne ebben az állapotban.

A csúnya beszéd mára már – hangsúlyozom még egyszer: tehát nem egy alkoholistától, egy szociopatától, egy drogostól, egy elfojtásban lévő embertől – hanem egy olyan embertől, aki egyébként kezdi megdolgozni személyiségszinten magát, attól egy tisztulási folyamat, és előbb vagy utóbb megszűnik. Miért? Mert aki dolgozik magán, tisztításokra, oldásokra, tanfolyamokra, ide-oda jár, az megtanulja kifejezni az érzéseit. Mert a tanárok és a terapeuták olyan szavakat használnak, olyan összetett, egyszerű mondatokat, amik gyönyörűen megtanítanak minket kifejezni a valós érzéseinket – és ez a nem mindegy! Hogy a valós érzéseink mik!

A gyűlölet az egy alapvető érzelem bennünk. A gyűlölet az ellentétje a szeretetnek. És amikor gyűlölünk, akkor tudjuk megtapasztalni, hogy mi az igazi szeretet, mert az ellentétje.

Ez pontosan ugyanolyan, hogy ott fönt vagyunk a fényességben. Ott a fény van. Fogalmunk sincs, hogy mi az, hogy sötétség. Unatkozunk ott fönt.

• Ó istenem, istenem, én szeretném tudni, mi az a sötétség!
• Jó, ahhoz menjél le, és tapasztalgassál!
• Jó, szívesen lemegyek!

És erre behívunk lelkeket. Ott fent nem megy le a Nap. Itt megy le a Nap, és máris tudunk különbséget tenni, mikor reggel felkel a Nap, este lemegy a Nap, ugye? Pontosan így működik a gyűlölet és a szeretet. De nagyon nem mindegy, meddig maradunk a gyűlöletben: évekig, hetekig, hónapokig, egy napot, két napot, fél órát, tíz percet… Merjünk gyűlölni, merjünk csúnyán beszélni, de merjük megdolgozni magunkat!

Egyszer volt egy kliensem, egy idős hölgy, hatvan év körüli, aki aztán tényleg nem engedhette meg magának, hogy gyűlöljön, neveltetéséből, korából adódóan. És megjelent a halott nagymamája és anyukája. És mondtam neki ezt, hogy mond ki nekik, hogy gyűlöllek titeket. „Nem, hát én nem gyűlöllek titeket!” És a halott megmutatta, hogy mi történt valójában. Az anyja miért nem szerette őt. És a hölgy a telefonon keresztül összeomlott, hogy ő tényleg gyűlöl, hogy lehet benne ilyen érzés? És elkezdtünk belemenni, hogy  „Kurva anyád!”, a szitkozódásba, „Tényleg gyűlöllek!”, „Hogy tehetted ezt”?, és „Én ezt elnyomtam…”  És a varázslás végén azt mondta, hogy fantasztikus, hogy tud gyűlölni és tud csúnyán beszélni.

Engedjétek meg magatoknak 2021-re azt, hogy végre felismerjétek, hogy ott van bennetek ez a részetek! És ne az legyen, hogy ujjal mutogattok arra, aki ki meri mondani az igazát!

Nyilván egy drogos baltás gyilkos ne mondja ki az igazát, mert nem vagyunk azon a szinten. Na, de egy Balga Edina, aki olyan példát mutat nektek, hogy nagyon kevés a Föld nevű bolygón, és ti sérelmezitek a csúnya beszédemet, akkor nagyon gyorsan nézzetek magatokba. Mert hogy ott van az, ami miatt titeket zavar, hogy én csúnyán beszélek. Vagy felhívom a figyelmet arra, hogy te hülyegyerek, tehát veled mi van? Igen!

Olyan dolgokon mentem át 42 éves koromra, amin ti hála istennek soha nem fogtok, mert ha meg kellett volna, akkor már megtapasztaltátok volna. De én helyettetek is megtapasztaltam ezt a mocskot. Tehát olyan élettapasztalat van mögöttem, és olyan szakmai, spirituális és szakrális tudás, amire egyébként nagyon büszke vagyok. Büszke vagyok arra is, hogy merem egyre több ember előtt vállalni, hogy ez vagyok én. Hogy behoztam egy új világnézetet. Hogy már nem érdekel, mondjuk csak 20 %-ban, vagy 30 - attól függ, hogy kitől jön - hogyha megítél a csúnya beszédemért, vagy azért, mert hogy én másképp tartom a terápiákat, vagy hogy spirituális egóban vagyok, vagy sorolhatnám…

Aki látja, hogy igaz vagyok, az úgyis marad. Vagy aki igaz ember, és nem csak másokat tesz felelőssé, és másokra mutogat, hogy ő miatta váltunk el, ő miatta nincs velünk, nincs a gyerekkel…. Nem!

Mutogattok itt a férjeitekre, a gyereketek apjára… és magatokba néztetek már valaha? Hogy miért is hagyott el a férjetek? Miért történt ez, miért történt az? Igen? Nem! Nem néztek magatokba. Tehát itt az idő, hogy ezt megcselekedjétek.

Sokan kérdezik, hogy miért, te magadba néztél? Hát, akkor nem tartanék itt… Aki tudja az élettörténetemet, és igazán tudja, és érti, az érti az igazamat.

Viszont én értelek titeket és látlak titeket. Olyan dolgokat látok a mély tudatalattitokból, amit utána a pofátokba nyomok, és ti sértettként vonultok ki az életemből. Vagy én raklak ki titeket. Nincs szükségem arra, hogy álszent Szűz Máriák és Teréz anyák vegyenek körül. Neked van rá szükséged valójában?

Kb. 27 éves voltam, mikor először jártam kineziológusnál, és találkoztam ezzel a tudománnyal és a spirituális világgal. Napi szinten jártam családállításra, svt tisztításra, ami azt hirdette, hogy ne add ki az érzéseidet, ne beszélj csúnyán a terápia közben, mert az nem a fény, hanem a sötétség. Ami helyén való, de nagyon sokszor volt családállításon pl. az, hogy ha mély érzések törtek volna fel belőlem… kifakadva, kurvaanyázva, elmondani ott a térben az apámnak, hogy rohadj meg, hogy agyonvertél, hogy kivágtál az utcára és sorolhatnám, hogy miket tett velem… De ott, ennél a kineziológusnál nem tehettem meg. Aztán elkezdtem járni egy másik tanáromhoz, ahol ott sem igazán volt ez, de valahogy ő nem fojtotta el bennem, hanem hagyta, lehet, hogy azért, mert megfagyott, és nem tudott vele mit kezdeni, vagy ő tudta, hogy ennek ott ki kell jönnie.

2015-6-ban megismerkedtem egy perui sámánnal, aki közölte velem, hogy egy hatalmas démon lakik bennem. Elkezdtem járni különféle szertartásokra. Kifejezetten csak velem foglalkozott szinte. És mikor csináltuk ezt az ördögűzést, akkor nem beszélhettem csúnyán. De ott volt az az első olyan megtapasztalásom, tisztulásom, amikor üvölthettem. Igaz, hogy nem beszélhettem csúnyán, de torkom szakadtából üvöltöttem 5-6 órán keresztül. És akkor kezdődött bennem ez az egész, hogy valójában az is egy tisztulás, hogy elmegyek a kinezre, vagy az svt-re, vagy a családállításra, vagy a pránára, vagy bármire, de hogy valójában nem jött ki belőlem az a húú, végre megkönnyebbültem, igazi érzés!

Aztán eljártam Osho transztáncra, ahol aztán jöhetett a kurvaanyád. És ott értettem meg, hogy ez rettenetesen fontos, hogy kiadjam magamból csúnya beszéddel.

Nálam, ha eljössz egy varázslásra, én szinte kötelezővé teszem a csúnya beszédet megfelelő időben és térben. Mert persze van az, amikor azt mondom, hogy állj, most itt a finom, lágy, puha energetikának van a helye. De nagyon sokszor én mondom ki a páciens helyett, és amikor kimondom, akkor ő megkönnyebbül. Tudni kell, hogy kinek lehet, és mikor, és mennyi ideig, és mit.

Kívánom, hogy találd meg azt az énedet, aki helyén tudja ezt kezelni, és a megfelelő időben és helyen tudja kimondani. És ha úgy, hogy nagyon csúnya beszéddel, akkor az férjen bele neked. Jó utat kívánok ebben az új filozófiában és új életszemléletben. Légy bátor, és vállald a csúnya beszéded!