Isten nem alázatot vár. Nem térdre borulást. Nem kántálást. Hanem hálát. A hála-energetika élteti a spirituális világot. A hála az, ami eteti és élteti a Jóistent és az ő teremtményeit.

Nem szavakból, és mondatokból áll, a hála egy érzés. És a hála tanítja meg, hogy az érzések és érzelmek azok, amik viszik az életünket és viszik a spirituális birodalmakban élő lények életét. Hiába próbáljuk gyakorolni azt a bizonyos pozitív gondolkodást, és adunk hálát szavakkal, de az érzéseink azok teljesen más szinten vannak. A élet elixírje semmi más, és az örök élet titka, csak az érzelmek. És ezt kell megértenünk, nekünk embereknek. Isten nem más, mint egy hatalmas érzelem, és nekünk embereknek az a hitünk, hogy a Jóisten, az a legjobb, de azért, mert mi éltetjük a mi érzelmeinkkel, és tesszük őt jóvá. És ezt kell nekünk megértenünk, embereknek.

Tehát, amikor azt javaslom, hogy légy az isteniben, és légy Istennel, akkor ez azt jelenti, hogy légy a legjobb érzéseidben. Azt semmihez sem lehet hasonlítani. Nincs szükség konkrétan semmire, csak benne lenni a saját jó érzéseinkben, és akkor kezdődik az isteni áldás, mert amikor ebben a jó érzésünkben vagyunk, akkor adjuk a legnagyobb hálát Istennek, és ő nagyon boldog lesz tőle, és háromszor-tízszer-ezerszer annyit tud adni. Ha hálát adunk, valójában magunknak adunk hálát, hiszen mi vagyunk itt a Földön, mi tesszük ezeket a nagyon nehéz kihívásokat, mi cselekszünk. Tehát, ne kifelé legyünk, hanem befelé. És amikor azt mondjuk, hogy „Köszönöm Istenem”, akkor ismerjük fel, hogy magunknak kell köszönni, hiszen mi voltunk azok a bátrak, akik lejöttünk ide, és szembenéztünk ezzel a földi pokol megélésével. Isten nem ara vágyik, hogy őt magasztaljuk, dicsőítsük, hanem arra vágyik, hogy végre becsüljük meg magunkat, emberek. Ne akarjunk mások lenni, ne akarjunk másra hasonlítani, mi magyarok, vállaljuk a magyarságunkat. A magyarság maga a szakralitás. Ezeket a hiteket, hitrendszereket kell újra erősítenünk, kapcsolódnunk az ősi tudásunkhoz, amit hagytunk, hogy a kommunizmusban elvegyenek tőlünk.

De alapvető feltétele annak, hogy te a spirituális utad járd, és megtaláld, ahhoz ismerned kell önmagad, önazonosnak, öntudatosnak kell lenned, és tudd, hogy hova akarsz tartani, hogy ki vagy valójában, mert addig nem a spiritualitás útját járod. Azokat az utakat, ahol a dogmák, téves hitrendszerek kövezi ki a te életutadat, azok a kövek, amiket rád erőltettek az évtizedeken keresztül, és amit elhittél, ezt kell most megtörnünk. Mint egy jó szakmunkás, feltörni ezt az utat, megsemmisíteni azokat a köveket, téglákat, amik kirakták ezt az utat, mert ez az út nem magyar út, nem a magyar, igaz út. Ez az út egy mások által elhitetett, megtévesztő út. Mi magyar, ősi sámán nép – ugye a sámánság az a tiszta, igaz energetikát képviseli. Kérdezem én, amikor mások istenét isteníted, akkor hol van a Te istened, a Te magyar istened? Amikor elkezded a gyógyulás útját járni, sajnos először nem a magyarság gyógyító szakralitásával találkozol. Mindenhonnan jött valamilyen gyógyító csoda, és még mindig ugyanabban toporogsz. Tedd fel a kérdést, hogy ebben hol vagyok én? Ilyen-olyan asztrológus, jósnő, látó, családállító, svt-s, acces bars, sorolhatnám… kezelések… de hol vagy Te? A Te ősi, magyar szakralitásod? Ahhoz, hogy tiszta energetikában legyél, ahhoz fel kell ismerned magadban ezt a szakralitást. Mert amikor vegyül ez-az-amaz, akkor az már nem tiszta. Én nem arra vagyok kíváncsi, hogy a jósnő, meg a könyvekből, meg az angyalkártyákból, meg a kineziológus, meg a családállítós mit mondott… én arra vagyok kíváncsi, Te mit mondasz. A Te utad a megvilágosodás. Mikor már elérsz egy bizonyos szintet, egy bizonyos életkort, akkor már magadtól jársz, nem fogja anya-apa a kezedet, nem mondja meg, hogy melyik lábadat hova tedd. Na, ugyanez a szakralitás, mert akkor már Te vezeted saját magadat. A Jóistennek ez a célja, hogy magadtól járj, magadtól láss.

A magyaroknak vissza kell hozni a szakralitást, a sámán szakralitást, és nekem ez a célom. Mi, magyarok ápoljuk a hagyományainkat, a gyökereinket, ahhoz a szakrális csoporthoz tartozunk, aki még ragaszkodnak ehhez, tehát ne hagyjuk, hogy ezek a gyökerek összefonódjanak, maradjanak tiszták és egészségesek. A XXI. században vezető, útkereső, spirituális néppé válhatunk. Ezt az utat még én is csak most kezdem el bejárni. Mire eljutottam idáig, nagyon sok, kacifántos úton jártam. Körülbelül egy éve intenzíven járom ezt az utat. De nélkületek nem megy. Ti is kelletek hozzá, hogy ne fáradjak el, hogy ne akarjam feladni. Ez az út hosszú, é s széles. Hát gyertek, és járjuk együtt ezt a spirituális utat, és ne hagyjuk elveszni, legyünk vezető, szakrális nép! 2021-re ez az út ez már megtévesztő lehet. Bizonyos emberek, tanítók, gyógyítok, látók, médiumok elhitették velünk, hogy ezeken az utakon kerítések vannak, ezek a kerítések a szabályok. De az igazi szakrális szabályokat nem tartjuk be. Sőt, nem hogy a szakrális szabályokat, az emberi szabályokat! A szakralitás nem azt jelenti, hogy a föld felett 30 méterrel járunk, és már nem halandók vagyunk. A szakralitás pontosan az, ami magában foglalja az emberiséget. A barátnőm, az egyetlen, igaz barátnőm azt mondta a minap: mindenkihez van egy jó szavad. Neked van egy jó szavad mindenkihez? Te lehajolsz a szemétért, vagy már annyira spirituális vagy, hogy nem hajolsz le, hanem inkább elnézed? Meg a bajba jutott kislányt, embert, nőt, és továbbmész, merthogy a „karmájába nem nyúlhatsz bele.” Kérdezem én, ez a spiritualitás? Ezek a szabályok, amiket mások felállítanak a pránával, a reikivel, a mit tudom én, mivel? Ha így élsz, akkor egy igazi, ostoba ember vagy. A spiritualitás nem azt jelenti, hogy ne segíts. Vedd észre, hogy már annyira a nagy angol nyelv hatalmába kerültél, és az európai hiteket, trendeket, divatot visszük… lassan már a sárgarépát és a fehér répát sem tudjátok megkülönböztetni. Emberek vagyunk, itt élünk a Földön, és ezt jó lenne, hogy ha elfogadnátok. Ez rám is vonatkozik, nyilván. Itt az orvosok gyógyítanak, itt a gyógyszerek hatnak…

Tehát, hogy ha meg akarsz világosodni, és befolyásmentes úton szeretnél járni a spiritualitásban, válj emberré!Isten nem alázatot vár. Nem térdre borulást. Nem kántálást. Hanem hálát. A hála-energetika élteti a spirituális világot. A hála az, ami eteti és élteti a Jóistent és az ő teremtményeit.

Nem szavakból, és mondatokból áll, a hála egy érzés. És a hála tanítja meg, hogy az érzések és érzelmek azok, amik viszik az életünket és viszik a spirituális birodalmakban élő lények életét. Hiába próbáljuk gyakorolni azt a bizonyos pozitív gondolkodást, és adunk hálát szavakkal, de az érzéseink azok teljesen más szinten vannak. A élet elixírje semmi más, és az örök élet titka, csak az érzelmek. És ezt kell megértenünk, nekünk embereknek. Isten nem más, mint egy hatalmas érzelem, és nekünk embereknek az a hitünk, hogy a Jóisten, az a legjobb, de azért, mert mi éltetjük a mi érzelmeinkkel, és tesszük őt jóvá. És ezt kell nekünk megértenünk, embereknek.

Tehát, amikor azt javaslom, hogy légy az isteniben, és légy Istennel, akkor ez azt jelenti, hogy légy a legjobb érzéseidben. Azt semmihez sem lehet hasonlítani. Nincs szükség konkrétan semmire, csak benne lenni a saját jó érzéseinkben, és akkor kezdődik az isteni áldás, mert amikor ebben a jó érzésünkben vagyunk, akkor adjuk a legnagyobb hálát Istennek, és ő nagyon boldog lesz tőle, és háromszor-tízszer-ezerszer annyit tud adni. Ha hálát adunk, valójában magunknak adunk hálát, hiszen mi vagyunk itt a Földön, mi tesszük ezeket a nagyon nehéz kihívásokat, mi cselekszünk. Tehát, ne kifelé legyünk, hanem befelé. És amikor azt mondjuk, hogy „Köszönöm Istenem”, akkor ismerjük fel, hogy magunknak kell köszönni, hiszen mi voltunk azok a bátrak, akik lejöttünk ide, és szembenéztünk ezzel a földi pokol megélésével. Isten nem ara vágyik, hogy őt magasztaljuk, dicsőítsük, hanem arra vágyik, hogy végre becsüljük meg magunkat, emberek. Ne akarjunk mások lenni, ne akarjunk másra hasonlítani, mi magyarok, vállaljuk a magyarságunkat. A magyarság maga a szakralitás. Ezeket a hiteket, hitrendszereket kell újra erősítenünk, kapcsolódnunk az ősi tudásunkhoz, amit hagytunk, hogy a kommunizmusban elvegyenek tőlünk.